Központ (798. bázis)
Április 4., szerda
10:07

A vastag mahagóniasztalon hosszú, csontos ujjak kopogtattak ismeretlen ütemet.
Kopp.
Az asztal közepére egy hatalmas térképet helyeztek, amely a nagyjából 30 kilométer hosszú Barázdás-partot ábrázolta. A kontinens leghosszabb partszakasza szinte egyenletlenségek nélkül terült el a tenger mellett.
Kopp.
Elszórtan fekete bábuk hevertek a papíron, melynek léptéke egy volt a háromezerhez. Hatalmas, és részletes képe volt ez a megtámadandó területnek. Az egyik ajtónál álló tiszt önkéntelenül is arra gondolt, hogy hány fa halhatott meg azért a térképért.
Kopp.
Néhány bábut egy akaratos, hosszú pálca eltologatott a helyéről, hogy máshová pozicionálja. Lagúnákba, esetleg sziklák mögé, ahonnan teljesen észrevétlenek tudnak maradni a hatalmas hadihajók. A víz is megfelelő mélységű volt a kikötéshez anélkül, hogy megfeneklettek volna.
Kopp.
Persze ez csak kényszercselekvés volt a katonai vezető részéről- el akarta terelni a figyelmét a kiadási problémák felől. Amennyiben meg tudnának egyezni az egyik szomszédos országgal, sokkal könnyebben beszerezhetnék a megtervezett fegyvereiket.
Kopp.
Az a bolond McHampshire azt jelentette ma reggel, hogy megoldhatjuk ezt a problémát. Majd meglátjuk... bár persze semmilyen reményeket nem fűz hozzá. Túl sokszor javasolt már használhatatlan dolgokat. Elég lesz ebből.
Kopp.
Meg kell írnia a diplomáciai úton történő csatáiban felhasználandó leveleit. Leginkább a szomszédos országgal lévő megállapodását. Leült a sarokban álló komputeréhez, és elkezdte megfogalmazni magában a mondandóját, amíg meg nem érkeznek az emberei az 501-esből, vagy esetleg valamelyik újonc a kávéjával, amit valószínűleg rá fog borítani a klaviatúrára idegessége miatt.
Gondolatai annyira elkalandoztak, hogy mire feleszmélt rájött, hogy fél órája van a konferenciáig, és még egy szót sem gépelt le.
Nos, akkor ez is a titkár munkája lesz-gondolta, bár jobban szereti maga intézni az ilyen ügyeket. Még tisztán élt benne, amikor az a szerencsétlen Tyler elírt valamit, és kevesebb, valamint rosszabb minőségű próba-kézigránátok érkeztek a kiképzendő fiatalokhoz, és tömegbaleset történt a raktárhoz közeli barakkokban. Hatvan újonc veszett oda, ráadásul a jobbak közül. Tylert rögtön kipenderítették, és elintézték, hogy jó ideig sehová se vegyék fel- legkevésbé könyvelőnek, vagy titkárnak.
De ez a Dursley megbízhatónak tűnik. Gyorsan szólnia is kellene neki.
Amint gondolatmenete végéhez ért, kopogtattak ajtaján, és bejelentették McHampshire-ék érkezését. Robertson hadnagy felpattant, és a tárgyalóterembe sietett. Hosszú folyosókon haladt keresztül, melyeket kifakult, durva, szürke futószőnyeg követett. Ahogy a katona hosszú lábait felemelte, és egymás után rakta, gémre emlékeztette az embert. Erre az is rásegíthetett, hogy magassága miatt még a felhőkarcolók közül is kitűnt.
Látszólag kimérten nyitott a terembe, megkerülte a tárgyalóasztalt, és a végén leült az asztalfőre egy magastámlájú székbe. Körbenézett a szedett-vetett társaságon, még utoljára kiszólt a posztoló tisztnek hogy értesítse Dursleyt a levél megírásáról, majd utasította őt az ajtó bezárására, és rámutatott McHampshire-re, hogy kezdjen bele a mondandójába. Csak ekkor figyelt fel a szokásos dohos szagon felül az édeskés rohadás szagára- ami egy idő után szinte vághatóvá vált a teremben.
A köpcös ember megacélozta tekintetét, és semmiképp nem engedte hogy érzelmeket olvashassanak ki belőle. A kivetítőhöz lépett, és hosszú magyarázásba kezdett az előző éjszaka eseményeiről, képletekről, valamint eszmékről és megvalósíthatatlanságokról. Robertson az elején hihetetlenül unta magát, ám egy idő után elkezdett felélénkülni, és odafigyelni a derűsen magyarázó McHampshire-re, aki ennek láthatóan örült, mivel szórakozott magyarázásból hirtelen felélénkültbe csapott át.
Mikor prezentációja végéhez ért, bejelentette, hogy egy nem mindennapi dolgot fog most bemutatni, majd valahonnan előhúzott egy letakart ketrecet. Lerántotta a leplet, és a már oly sokat emlegetett élőhalott látványától kiváltott reakciót várta. Ám ahelyett, amit elképzelt, csak Robertson kivörösödött arcát látta, és érezte, hogy a bomba nemsokára robbanni fog.
-Maguk mégis mit képzeltek?! Ilyen ostobaságokkal fogyasztani az időmet?!- köpte a szavakat.
-Uram, nem tudom, miről beszél.- kezdett bele elképedve McHampshire.- Akár meg is bizonyosodhat róla, hogy igazi.- mondta elfúló hangon. Nem lenne ajánlatos hozzáérniük a lényekhez, amíg meg nem vizsgálták a sofőr hulláját az esetleges elváltozások miatt.
-Rendben. Bizonyítsa be, hogy ez itt tényleg az, aminek látszik.- tette karba kezeit Robertson.
McHampshire benyúlt a ketrecbe, és hátratörte az élőhalott fejét, mely leesett mögé... ám a test tovább mozgott.
-Nos? Szabadalmaztatható?- kérdezte győztes félmosollyal a parancsnok.
Robertson köpni-nyelni nem tudott, és gépiesen szignózta alá a papírt, amit az orra alá dugtak.