A város

Április 25., szerda

07:29

Pláne úgy, hogy nagyjából 15 másodperce volt arra, hogy megérkezzen az iskolába, befizesse az ebédjét, lemásolja a franciaháziját, és leüljön valamelyik padba a termében. Bár, amekkora szerencséje van, legfeljebb az első padban lesz helye a "furcsaújfiú" mellett. Talán Alexnek hívják... Ó, hogy Anada mennyire utálta az Alex nevet!

A sejtése beigazolódott. Minden mást későbbre halasztott, és bevágta magát a tanáriasztalra pontosan párhuzamos padok egyikébe, hogy negyvenöt percen keresztül hallgathassa a kiejthetetlen nevű tanárnő köpködését. Klisé, de az iskolában az összes nyelvet anyanyelvű tanárok tanítják.

Anada utálta a kliséket.

Az óra felénél a fizikai törvényekre fittyet hányva egy toll repült valamelyik ablaknak.
Alex tolla volt.

Felállt a konok Ana mellől, és az üveghez szambázott a padok között. Kisebb akadálypályának is beillett volna az osztályterem, leginkább a "rendetlen fiúk" miatt (ez a hivatalos megfogalmazás, mindenki népművészeti cserépedényként emlegeti őket), szóval Alex szinte nekicsapódott a falnak, miután megcsúszott egy ismeretlen eredetű zselés anyagon, ami még az özönvíz előtti időkben fröccsenhetett a földre, de legalábbis a múlthéten. És nem volt hajlandó felszáradni.

A fiú sötétbarna, göndör haja megakadályozta kilátását, ezért egy célirányos mozdulattal kisöpörte azt arcából, felfedve hatalmas, mélybarna szemeit. Olyasmi szemei voltak, amikre a szerelmes idézetek azt mondanák: el lehet benne veszni. Az összes lány hatalmasat, és hangosat sóhajtott.

"Mintha leeresztett volna a tüdejük"- gondolta szemforgatva Anada, miután abbahagyta a nevetését padtársa szerencsétlenségén.
Tehát, immár tiszta látással, Alex lehajolt a tolláért, de mielőtt visszaindult volna a terem másik végében lévő helyéhez, kinézett az esőcseppekkel tarkított ablakon.

És amit ott látott, igazán nem tetszett neki.

A zöld füvű lejtőn szinte hallani lehetett, ahogy pattognak a rügyek, és ahogy a Nap keltegeti a természetet téli álmából, ami ebben az évben eléggé hosszú volt. Nem is ez volt a baj.
Az egyik földúton szakadt katonai egyenruhát viselő, középkorú férfiak húzták fel magukat az iskolájuk felé a távolban (ha Anada akkor ott lett volna, biztos elejtett volna egy hasonlatot arra vonatkozóan, hogy ő is ugyanúgy nézett ki reggel). Némelyek tulajdon végtagjaikat vonszolták maguk után, valamint egyik-másik jövevényről a bőr is foszladozott, felfedve ezzel izomzatukat, rosszabb esetben sárgás csontjaikat. A legszörnyűbb mégsem ez volt. Mindegyikük valamilyen kísérleten mehetett keresztül nemrég, mivel szörnyű elváltozásokat hordoztak magukkal, és valamilyen kapcsolatban volt az öregedéssel- néhányan gyermekfejjel, vagy karokkal rendelkeztek. Lehet, hogy ez eléggé komikusan hangzik, de elég végiggondolni: vajon egy normális, élő ember mit szólna hozzá, ha ilyesmi problémái lennének? Én pedig egy testképzavaros zombinál nem tudok rosszabbat.

Alex pedig hiába kapálózott, Kiejthetetlennevű tanárnő nem volt hajlandó elvonatkoztatni a ragozástól, és odafigyelni egyik diákjára; akiről egyébként mozdulatai, artikulálatlan kiabálásai, és a fallal tett randevúja miatt jogosan gondolhatta volna, hogy baj érte a központi idegrendszerét.
A következő percek egyikében viszont az iskolarádió hangos recsegéssel megszólalt, majd az igazgatóhelyettes arra szólította fel a diákokat, hogy azonnal vonuljanak az iskolaudvarra, sürgős eligazításra.
Amikor a kétszáz fő megérkezett, egy kopaszodó férfi (Liüntika igazgatóhelyettes úr) állt fel egy pódiumra, és beszélni kezdett.
A galambszürke égen kilométervastag felhők úsztak el, majd kapcsolódtak össze. A szél táncolt a fák között, csavargatta a friss leveleket, majd kisimította őket, hogy felfoghassák a cseppeket, amik nemsokára leszakadnak az égből.
- Tisztelt tanárok és diákok!-kezdett ünnepélyesen mondandójába, többen ásítozni kezdtek)- Nem fogok kertelni, és nem foglak felesleges irodalmisággal untatni benneteket. Először is, a legfontosabb: mostantól kezdve legalább két hétig nem hagyhatjuk el az iskola területét, kiderült ugyanis: megtámadtak minket. Ellenséges országok erői törtek be hozzánk, ám az kétséges, hogy világméretű háború tör ki.- általános zavarodottság, beszélés, fojtott hangú sutyorgás a diákok között- Intézményünk viszont, mivel abban az időben épült, amikor már számítottak erre, tökéletesen fel van szerelve. Néhány órán belül elvégzik a karbantartási munkálatokat, és felhúzzuk a burkot is, amellyel a fentről érkező támadás ellen védekezünk. Mindenki készüljön fel az elkövetkezendő időkre. És elismételném: senkit sem engedünk haza. Most pedig arra kérem a tanárokat, hogy a kiosztott lapok alapján kezdjék el megszervezni a csoportokat. Köszönöm.
-Pfffff- reagált Anada a tömegben- mikor kerültünk Panembe?
A felhők pedig elengedték magukat, és az a fajta vihar kerekedett, ami a történelem legnagyobb eseményeit kíséri.