Halhatatlanul
halhatatlanul;
Prológus
2014. június 18., szerda | 10:56 | 0 hozzászólás
Én nem tudom, mi fenyeget
az estek csipkés árnyain;
mint romló halról a legyek,
szétszállnak tőle álmaim.
József Attila
501. bázis
Ismeretlen helyszín
Április 4., szerda
03:16 

Az ég csillagtalan, a hold sápadt fénye, mint egy halott szemének világa fényesíti a kaviccsal beszórt utat, mikor néha kibukkan a vastag felhőréteg mögül.
Lépések nyikorognak.
Egy nehéz vaskapu nyílik. 
Mellette tömör betonfal, lehetetlen a bejutás a mögötte fekvő katonai bázisra- ennek létezéséről persze a legmagasabb pozícióban lévő államférfiakon, és az itt dolgozókon kívül senki nem tud. Nem kell aggódni afelől, hogy kiszivárogna valami: akit ide száműztek, élve nem kerülhet ki. És éppen emiatt történt világméretű katasztrófa.
Az erőd falánál fejfák sorakoznak, amelyekre nyolc karakterből álló számsor került.
Itt senkinek nem volt neve.
És senkinek nem volt élete.
A téglafalak laboratóriumokat, bonyolult számítástechnikai eszközöket, és raktárakat rejtenek. Táblákon többsoros műveletek, és érthetetlen jelek sorakoznak.
Sokak szerint őrültség.
Még többek szerint esztelen ábrándozás.
A kormány szerint megvalósítható.
Már az alkimisták is próbálkoztak vele- és olyan közel jártak, mégis elsiklottak az egyik részlet felett...
Az 501-es bázison persze nem a minden fémet arannyá változtató szérumon dolgoztak (azt évszázadokkal ezelőtt felfedezték: aranyfüst a neve). Az örök élet titkára akartak rájönni, eddig nem sok sikerrel.
Ám egy hűvös áprilisi hajnalon minden megváltozik.
Április negyedikén, hajnali három óra után néhány perccel egy savas anyag mély gödröt váj magának az egyik sírhalmon, és néhány perc elteltével a 75823169. számú halott fejfája végignézi, ahogy egy zöldes, rothadó kéz nyúl, mint egy hídként földből az égbe, szomjazva a levegőt.

| A JELEN

© 2011-2014.

Egy hűvös áprilisi hajnal.
Hűvös érzések.
Hűvös sírkamrák.
feltámadt holtak.
{feliratkozom}





Ő csinálta: syu.
velük: x x x Jómagam szabtam személyre.