A város

Április 25., szerda
Délelőtti órák

Anada tisztán érezte a hátát égető szempárt, amely Alexhez tartozott. A fiú kitartóan bámulta, amíg a fehérre meszelt faajtó halk kattanással be nem záródott Ana után.

Különös, hogy egy ilyen helyzetben is sokkal inkább a személyek saját érzései kerülnek a középpontba. Talán valami annyira erős jött létre kettejük között, ami megingathatatlanná tette a kapcsolatukat, akármilyen típusú legyen is az. Háborús helyzetben csupán egy személy körül forogni gondolatainknak hatalmas féltést, és mélyen gyökerező gondoskodást jelenthet csak- Alex pedig valami ilyesmit érezhetett Ana iránt, saját megfogalmazása szerint.

"Az ablakon beszivárgó napfény megtört a vizespalackon, és miniatűr szivárvánnyá vált a padon. Anada elmélyülten tanulmányozta ezt a jelenséget egy duplatörténelem közötti szünetben, magányosan- osztálya nagy része az udvaron tobzódott, a kialakult klikkekben. Ő egyikhez sem tartozott. Nem is szeretett volna.
Ha lett volna pszichológusa, azt mondta volna neki, hogy Magányos Farkas. Még az agyturkásza sem volt rá kíváncsi- saját megítélése szerint.
Fejét könyvére hajtotta, és már majdnem álomba szenderült, amikor neszeket hallott az ajtón kívülről, valamint az osztályfőnöke hangját.
-Elnézést, amiért a termet a lehető leglepusztultabb állapotban kell megmutatnom, ám az osztályunk híresen rendetlen- kacagott erőltetetten öblös hangján az idős tanár úr. Az ajtó kinyílt, Ana pedig felkapta fejét. Hárman léptek a terembe. A lány haja borzosan hullott arcába, ő pedig homlokráncolva söpörte ki onnan a tincseket. Még szoknia kellett a frizuraváltást. Most azonban legkevésbé a lobonca érdekelte, ugyanis meglátta a szerinte valaha volt legkülönösebb (és a maga módján legvonzóbb) személyt, akit csak el tudott képzelni. Pillanatok alatt elcsendesült a teremtett világ összes nesze, és a lét csúcsán érezte magát. A beállt természetfeletti csöndbe agya belezsibbadt, és ha állt volna, valószínűleg ülőhelyet kellett volna keresnie. Klisé lenne, ha azt mondanám: szerelem volt első látásra?"

Amíg Ana szentimentálisan maga elé bámult, egy lapot dugtak orra alá, tollal együtt. Megkereste nevét a nyomtatványon, aláírta, és a balra mellette ülőnek adta. Az iskola védőnője eközben egy táblánál magyarázta a nap további menetét, valamint a betanulási időszakkal kapcsolatos információkat. Anada megtudta, hogy öt, az évfolyamáról kikerült lánnyal alkotja majd a csoport krémjét, mivel kötelezően elsősegélyt kellett tanulniuk amikor az iskolába érkeztek. Ezt ő nem érezte alapvető feltételnek egy ilyen helyzetben, de beletörődött. Azt is elmondták, hogy rövidesen orvosok érkeznek majd az intézménybe, hogy besegíthessenek. Ana hirtelen felélénkült- a szülei szintén mentőorvosok, és a közelben munkálkodnak. Talán ők is jöhetnek majd.
"Az osztályfőnök rosszallva nézett a lányra, de tekintete továbbsiklott a teremre: meglepően nagy volt a rend.
-Ana, ez a te műved lenne?- kérdezte megenyhülve.
-Tulajdonképpen igen... Én figyelmeztettem a többieket az új gyerek érkezésére, és meglepő módon mindenki összerámolt.- mondta unottan, ám a nyugodt hangnem csak álca volt: pulzusa az egekbe szökkent. Persze nem az ősz öregúr jelenléte tette az EKG-ját egészségtelenül sűrűvé, sokkal inkább a göndör hajú idegen. Minden második szava után arra sandított- ám tekintetük pont elkerülte egymást. Alex ugyanis(, látszólag a faliújságot szemlélve) Anát vizslatta, amikor csak tehette. Az ajtóban toporgó édesapja egy idő után mögé állt, így eltakarva a kilátást mindkettejük elöl.
Vitold tanár úr gyorsan realizálta a helyzetet, felpattant Anada mellől, és az új fiúhoz lépett. Tekintete mint a riadt őzé: rettegett a lánnyal való találkozástól. Pár másodperc ismeretség után is szinte magával ragadta az őt körülvevő titokzatosság.
Ezt persze (mint a legtöbben a történelem folyamán) ellenszenvvel takargatták. Látszólag kelletlenül nyújtottak egymásnak kezet, és mutatkoztak be, ám közben tekintetük egymáséba fúródott- mindketten kiismerhetetlenné acélozták azonban azokat, így csak halvány szikrákat lehetett íriszeikben látni- az abnormálisan elnyújtott kézfogás azonban mindenki számára egyértelművé tehette volna a kölcsönös vonzalmat, ami a két fiatalban felgyúlt."

A megbeszélés nagyjából háromnegyed órán keresztül folytatódott, a legtöbben pedig szorgosan jegyzeteltek- Ana kettő helyett is, tehát hihetetlenül gyorsan járt kezében a toll, hogy minden apró információt lejegyezhessen. Mindenki grimaszolva nézett rá, de ő megtanult ügyet sem vetni a ránehezedő gúnyos pillantásokra. Megszokta, és egyébként sem zavarta. Amikor előadás közben néha nem volt szükséges leírnia az elhangzottakat, a farmerének vádlija belső részénél lévő varrást piszkálta, néha fekete színű, "I'm famous on tumblr" feliratú pulóverét tanulmányozta fejjel lefelé, esetleg hófehér, fekete fűzős bakancsa sarkát vágta a földbe. Régi szokása szerint inkább rugdosott volna valamit, ám a konferencia miatt félkörbe húzták a székeket, a levegőt rugdosva pedig tényleg ünnepélyesen is átadták volna neki a "Legkülöncebb furcsalány" megtisztelő címet, konfettivel, és egy "L" betűt formázó kéz-szobrocskával. Legalábbis egyszer ezt álmodta. A védőnő rövidesen összecsapta mappáját, és kijelentette, hogy nagyjából másfél óra múlva befejeződik néhány tanterem kórteremmé változtatása, tehát megkezdhetik a beköltözést. Ezzel szélnek eresztette őket.
Ana az ajtón kilépve egy masszív felsőtestbe ütközött, ahogy elsőként kicsapódott a teremből. Félénken emelte föl tekintetét, ami találkozott a mellkas gazdáéival- Alexéivel. 

-Mutatnom kell valamit.- hadarta, és karjánál fogva maga után húzta a nem kicsit megszeppent lányt. Hátrapillantva a többi elsősegélyes irigykedő pillantásait látta csak. Amikor előrefordult, néha Alex aggodalomtól csillogó szemeibe ütközött, de tekintete tovább kalandozott arcán.
A főépület bal felső bástyájához vezette a fiú Anadát, majd felsiettek a csigalépcsőn, egészen a legfelső szobába. Ez a terem funkcionált csillagvizsgálóként, tehát megtalálható volt benne a lehető legtöbb távcső. Ana kinézett vele az ablakon, és meglátta, amit Alex mindenképp meg akart neki mutatni.
-Nem tartod különösnek, hogy ilyen sok egészségügyi személyt helyeztek ide? Nos, elmondom miért.- kezdett bele, miközben élesítette a kezében lévő objektívet.- A támadó ország rajtunk akarja tesztelni az új bombabiztos fegyverét. Mi vagyunk az első állomás, éppen ezért hatalmas katonai védelmet kapunk.- mondta, és bepozicionálta a készülékét.- És tudod, hogy mik a fegyverek?- tette fel a kérdést, választ nem várva.
-Alex... ezek élőhalottak?!-kérdezte elcsukló hangon Ana.
A fiú semmi mást nem tett, pusztán gyászosan bólintott egyet.